A legdrágább város, az összes skandináv egyforma, és Hány éves a norvég király? Lehet, hogy túl sok itt a legenda. Megpróbáltam fényt deríteni mindezekre.

Minden még a félév elején kezdődött, mert ugye mindenki megígéri, hogy meglátogat, de miért ne látogathatnék én is meg valakit, aki ráadásul nem is olyan messze, Osloban lakik. Szerdán nekivágtam, 7 órát utaztam végül elértem Oslót zitástul.

Birtokba is vettük a rezidenciát, ami mit ne mondjak az árához képes picurka. Az első legendát sajnos a boltokban sem sikerült megcáfolni. Oslo nem olcsó hely. Persze a fizetésekről akkor még nem tudtam...

Zita szerencsés volt a munkával, így szerdától péntekig engem kalauzolt. Szerdán megnéztünk az Aker Bygge-t, ami a helyi exkluzív kikötő, benne drágábbnál drágább lakásokkal, éttermekkel. Ki is néztünk a következő lakásukat.

Ezzel a furcsa Kate Moss szoborral útközben találkoztunk

Este magyaros paprikás krumpli és Anders, ő inkább beszélgetőpartner volt, mint vacsora. Másnap a Vigeland parkban indítottunk. Vigeland valami századfordulós szobrász, aki pucér nőkkel, gyerekkel és férfiakkal rakta tele a parkot, amit egyébként ő is tervezett. Elég meghökkentő!

A parkból megcsodáltuk a Holmenkollent, ami a síugró rámpa, amit a világbajnokságra építettek. Utána a Nemzeti Galériába mentünk. Ott nem jártunk szerencsével, nem jöttünk rá, hogy ingyenes látogatható-e a múzeum vagy sem, így továbbálltunk.

Parlament

Átmentünk a Design Múzeumba, ami leginkább egy régi IKEA-ra hasonlított. Rengeteg formatervezett szék, lámpa és egyéb használati tárgy volt kiállítva az 50-es évektől napjainkig. Kiderítettük, hogy a sajtszeletelő és a mosogatókefe is norvég találmány (legalábbis azt hisszük, ugye Zita?). Zita délután hotelezett, én pedig kihasználtam a jó időt és körbejártam Osló parkjait. Megkerestem Ibsen és Munch sírját, kiástam a növényeket a föld alól. :) Mikor hazaértem még csak Anders volt otthon, így kifaggattam Norvégiáról. A dán nyelvhez írásban, a svédhez pedig beszédben áll közelebb a norvég, és ha koncentrálnak egymásra akkor simán megértik egymást. Nem semmi. Kár, hogy mi nem így vagyunk a finnel. Este tovább ástam magam a norvégságba, megtanultam az Americano nevű kártyajátékot, ami kb olyan mint az Ulti.

Elektromos autó töltőállomás

Pénteken ismét nagyot turistáskodtunk. A Vikinghajó Múzeumba mentünk, ami a Bygdoy félszigeten van. A kiruccanáshoz a helyi BKV kínálatából a hajót választottuk, mert ugye itt a jegy arra is érvényes. Úgy szálltunk fel a kompra, mint a gyerekek, még a borús idő se vette el a kedvünket. A vikingek hajói közül 3 volt kiállítva a múzeumban, 2 majdnem teljes épségben, egy pedig darabokban. A legérdekesebb rész, Zita szerint az volt, ahol leírták az azonosítás menetét, hogy hogyan derítették ki a hajóban talált csontokból, hogy ki hogyan táplálkozott, milyen betegségei voltak.

Délután megnéztük az Operát. Nem tudom, milyen településmérnökök dolgoznak Oslóban, de így elhelyezni azt a szuper épületet. Az a különlegessége az épületnek, hogy fel lehet gyalogolni a tetejére, viszont a kilátás a rossz elhelyezés miatt, szinte semmilyen pluszt nem ad. Este a várva várt sült lazac póréhagymás créme fraiche öntettel!

Mivel péntek volt, nem ülhettünk otthon, így csapódtunk Andershez és a barátaihoz. Velük annyi az érdekesség, hogy mind zenészek, így az este folyamán DJ-skedtek, gitároztak, szintiztek és megmutattak egy újdonságot is a Talk Boxot.

http://indavideo.hu/video/Talk_box

Eközben 12 diák érkezett Odenséből a kollégium melletti hostelba...

Másnap velük töltöttem a napot. Zita aznap dolgozott, így pont jól jött ki. Visszamentem Bygdoy-ba. A többiek múzeumot néztek, én pedig sétáltam a szigeten. Utána Vigelandpark, ragyogó napsütés. Élveztük a napsütést!

Jobbról balra: Claire, Isabelle, Simone, Maxime, Pilar, Domen, Giusy, Geogre (Jesus), Én, Kostas, Peter, Szigfrid

Nehéz volt rávenni magunkat a mozgásra a heverészés után, de megtettük. Irány a belváros, azon belül is a királyi palota, ahol választ kaptunk a kérdésre. 74!