A lassan egy hónapja végetért dán kalandoknak még korán sincs vége. Július 5-én már látogatóm is érkezett. George, alias Jézus látogatott szerény kis fővárosunkba. Bár sűrűek voltak a teendőim (orvostól orvosig járkálás), mégis sikerült a lehető legtöbbet kihozni a kétnapos városnézésből.
Kedden 8:35-kor érkezett George vonata. A leszállás és az üdvözlés után, kedvenc közlekedési társaságomnál vettem napijegyet, amivel megmenekülhetünk az ellenőröktől. George még intézte a Szlovéniába szóló jegyeit, addig én elszaladtam az orvoshoz kontrollra. Szigfrid 9-re ígérte magát, és azt hogy átveszi a "felügyeletet".
Hozzá kell tenni, hogy az ezt megelőző napokban rendes tervet állítottam össze Budapest látnivalóiról, a belépődíjakról, és minden egyébről. Csak felkészülten. Ezt a listát Szigfrid is megkapta így kedvére válogathatott, hová kalauzolja kissé megszeppent barátunkat.
11-re, mire végeztem, a Parlamentnél találtam őket. George, Szigfrid és az unokatesója.
A Parlament után a Szabadság tér, a megállítható vízsugárral, ami mint kiderült csak nekem annyira csodálatos. Georgenak óriási élmény volt Budapest házait csodálni. Ami nekünk hétköznapi, neki varázslatos. Lehet, hogy mi is ugyanígy viselkednénk Görögországban. Elsétáltunk a Bazilikáig is.
Ott belebotlottunk egy turistacsoportba, akiknél az idegenvezető épp a magyar különleges ételeket magyarázta. Pörkölt, csirkepaprikás, lángos, túró rudi, hortobágyi húsos palacsinta, Gundel palacsinta... nyami Egyből megéheztünk. A Fővám téri Vásárcsarnok felé vettük az irányt. Még budapestiként is jó hangulata van annak a helynek. George sajtos tejfölös lángost, a többi fiú kolbászt evett, én pedig májas hurkát.
Miután belakmároztunk nyakunkba vettük a várost, vagy inkább mi álltunk a nyakára... Felmásztunk a Gellért-hegyre. Előtte egy gyors séta az egyetem kertjében. Azért mégsem egy hagyományos egyetemi környezetről van szó...
A hegyről lefele jó kis megállapítást ettünk. Mondtam a görögnek, hogy 6 perc és jön a busz. Erre ő, hogy itt milyen jó sűrűn járnak a buszok, Athén külvárosában (ahol ő lakik), csak félóránként járnak. Persze 6 perc után egy busz se jött, álltunk ott vagy 20 percet, közben néztük ahogy az egyik Ikarus hűtővize felforr... Ezután következett a Budai Vár, ide is busszal, mert meglehetősen kifulladtunk a gellért-hegyi mászás után. Megnéztük a Mátyás templomot kívülről, felmentünk a Halászbástyára.
Körbesétáltuk a vár környékét, a palotát. Közben azon gondolkoztunk, hogy nem sok görög turista fordul meg kishazánkban. Aztán a palota falán erre bukkantunk.
Persze rengeteg görög felirattal. Szóval mégis csak akadnak turisták. 6-ra találkozót beszéltünk meg Szigfrid barátaival és az én barátnőmmel Fruzzsal a Deákon. Megnéztük azt a teret is előtte. Jó dolog, hogy tele van fiatalokkal. Miután mindenkit összeszedtünk elindultunk, hogy kiültjünk az Alagút tetejére beszélgetni. Sokat fejlődött Magyarország mióta elmentünk. Az alagút teleje szögesdróttal telerakva, marad a pad, a lépcső. Próbáltunk az angol beszédre koncentrálni, de nem könnyű, ha 3-nál többen vagyunk (csak azért nem 2, mert Szigfriddel mi angolul beszélünk ha ott van valaki külföldi, nem úgy mint a FRANCIÁK). Fruzs George-ot lelkesítette külföldi gyakorlatra, meglátjuk mi lesz belőle. Tudtam, hogy kit kell meghívni! Utána séta a Dunaparton, Budapest éjszaka.
Másnap délután csatlakoztam ismét. Előző nap jópár jótanáccsal elláttam George-ot, hogy mit érdemes megnézni, hova kell menni. Így délelőtt górcső alá vette a Nemzeti Színházat, a MŰPA-t és a Városligetet. Ezután ismét az evés következett. Nagyi palacsintázója, óriás rakott minden... :D Véleményem szerint az egyik fontos pont Budapesten, amire időt kell szánni a Margitsziget. Pont ezért oda indultunk. A sziget körbejárásának kalandos módját választottuk. BRINGÓHINTÓ! Nekem retro, Geogrenak mulatságos. Elkerekeztünk a japánkertbe, a vadaskertbe, a rózsaligetbe is.
A búcsú előtt aláírtam George dán zászlóját (ha a hegy nem megy Mohamendhez...), utolsó fénykép és elköszönöm. Felejthetetlen 2 nap volt!
.jpg)
.jpg)
