Az elmúlt hétvégét Koppenhágában töltöttem. Az egész még februárban kezdődött. Az első napokon mindenki be volt zsongva. Hallottunk róla, hogy az ESN (Erasmusosok Diákszövetsége) szervez kirándulást március végére Koppenhágába. Nagy volt a tülekedés a jegyekért, de szerencsére beszereztük. Aztán teltek-múltak a napok és elérkezett ez a hétvége is.
Az Odense önkormányzatától kapott ingyen jegyekkel pénteken korcsolyázni mentünk. Én szereztem, és be kell, hogy valljam, hogy igen büszke voltam, amikor kb 15-en eljöttek. Előző nap egy dán srác mondta, hogy a pénteki discokorcsolyázásra, csak 14 év alattiak járnak, de sebaj, el akartuk használni a jegyeket. És nem bántuk meg.
Fél hétkor, mikor megérkeztem, még senki nem volt ott. Pff, jó szervező vagyok... gondoltam. Aztán csörög a telefon. Eltévedtünk... Kiderült, hogy mindenki aki a belvárosi koliban, a Tekniskben lakik együtt jön. Szóval háromnegyedre megérkeztek. Addigra a sor a városligetihez hasonlóvá duzzadt, csak a korosztály volt némileg alatta az ott megszokottnak. 10-14 éves lánykák kifestve, jöttek "bulizni". Olyan érzésem volt, mint általánosban a sulidiszkó, ami 10ig tartott. Beértünk, szereztünk korit, irány a pálya. Az első körök mindenkinek nehézkesen mentek, de belejöttünk. De aztán jött csak a java. Többen csak fél8-kor érkeztek. Kiderült, hogy Giannis és Antonios még sohasem korcsolyáztak. Hát igen, Görögországban kevés a jégpálya. Volt kivel mulatni rajtuk. Ment az okítás, hogy így rakd a lábad, meg úgy, de aztán szinte mindenki esett legalább egyszer. A pályán Eninem ment, próbálkoztunk valami koreográfiát kitalálni rá. A fiatalok, pedig kiderült, hogy sokkal ügyesebbek nálunk, úgy éreztük magunkat, mintha 40 évesek lennénk. Jól szórakoztunk, fél 10kor mentünk haza. Pilart, Cecilt és Szigfridet invitáltam hozzám vacsorára, ugyanis a koliban páran Elektro bulit rendeztek, és hát ne kelljen nekik hazamenni vacsorázni. Sült krumpli, virsli, tejszínes gombaszósz volt a menü. Utána irány a buli, persze csak egy rövid időre, mert másnap reggel, mind mentünk Koppenhágába!
A zeneház profin be volt rendezve. Sötét, stroboszkóp (biciklilámpák sokaságából), fekete-fehér díszítés, üzenőtábla, DJ pult, rengeteg ember. Tényleg úgy éreztem magam, mint egy szórakozóhelyen. A sötétség ellenére sokan napszemüvegben, szalmakalapban jöttek a szervezők kérésére. A zene nem a kedvencem, de a hangulat óriási volt. Fél kettőkor azonban irány haza, készülni kell a holnapra!
Szombaton reggel fél 10kor volt a találkozó az állomáson. 9kor többen együtt indultunk a Rasmusból Simon, Eric és Magda. Az állomásra érve, már szinte mindenki ott volt, féltek, hogy itthagyja őket a vonat. Délre éreztünk Koppenhágába, a cuccainkat a szálláson hagyhattuk és mentünk városnézésre. Első állomás a Round tower volt, amit IV. Chistian építtetett csillagvizsgálónak. Tudni kell, hogy az épület magassága egy 10 emeletes házénak felelt meg, mivel Koppenhágában a legmagasabb épület ma is 4 szintes, így a kilátással nem volt probléma. A toronyba végig rámpa vezet felfelé, mert a király nem szeretett lépcsőzni. Fentről a kilátás elképesztő. Ez a jó ebben az országban, semmi sem megszokott. A toronyból láttuk az Öresund hidat, ami Malmöt és Koppenhágát köti össze.
A torony után megnéztük a sétálóutcát, pár templomot, az egyetemet, a kikötőt, a Márvány templomot, ami egy esküvő miatt zárva volt.
Utána a királyi palota következett. Éppen az őrökkel fotózkodtunk, amikor dudálást hallottunk. Mögöttünk két fekete autó tűnt fel, amik a palotába tartottak. AZ EGYIKBEN MAGA A KIRÁLYNŐ ÜLT. Integettünk neki, próbáltuk lefotózni, de nem voltunk felkészülve hasonlóra. A dán srác aki vezetett minket, azt mondta, hogy eddig ő is csak 5ször látta a királynőt.
Ezután szabadprogram, ami az ebéd felkutatásával telt. Sajnos ez nem volt ilyen egyszerű, ami hely jónak nézett ki az tele is volt, így végül gyorsétterembe mentünk. Ezután elfoglalhattunk a szállásunk. A szállás elég meglepő volt. A központban volt, a neve Hotel Jörgensen. Az egész belülről egy labirintusnak tűnt, szűk folyosók, lépcsőn fel és le, de végül megtaláltunk a szobánkat. 12 fős szoba, 4 ággyal. Igen, ha belegondoltok, akkor ehhez három szintes ágy kell... Az alul lévő ember a földön aludt, a fenti pedig a plafont érintette. Szerencsére csak barátokkal voltam, úgyhogy próbáltuk viccesen felfogni. A szállás elfoglalása után Norrebro városrészbe látogattunk.
Ez Koppenhága egy külső kerülete, ahol sokféle nemzetiség él együtt, a boltok árai a belvároshoz képest alacsonyak, a környék mégis rendezett, biztonságos. Andreas, a dán srác testvér volt az idegenvezetőnk, mert ő itt él, ebben a városrészben. Mesélt nekünk egy diákszállásról, ahol a szegény fiatalok ingyen lakhattak, ám egy szekta megvette a telket és lerombolta. Megnéztük az épület romjait. Ezután a temetőbe mentünk, ami kb olyan mint a Fiumei úti, csak még inkább parkosított. Az emberek bicikliznek itt, sőt jó idő esetén napoznak, piknikeznek itt. Ebben a temetőben van H.C. Andersen, Oersted és Niels Bohr sírja is.
Este egy török étterembe mentünk enni, ahol büfévacsora várt minket. Andreas szerint a hely közel van, 13 perc alatt ott vagyunk (40 percet gyalogoltunk). Mire odaértünk mindenki farkaséhes volt, de a büfé még nem volt kész. Addig egy hastáncos lány szórakoztatta a társaságot, megtáncoltatott néhány fiút is. Utána mindenki megrohamozta a büfét. Miután mindenki jóllakott Andreas felajánlotta, hogy tud pár jó helyet, ahol tovább beszélgethetne együtt a társaság. Képzeljétek el, hogy hogy lehet 30 emberre bárt találni?! De hittünk neki. Újabb fél óra gyaloglás után megtaláltuk a helyet, ami persze tele volt, úgyhogy pár perc habozás után Veronicával és 3 fiúval hazaindultunk. Szerencsére a buszjegyek itt egy órán át érvényesek, így busszal jutottunk haza. (A többiek is 1 órára rá érkeztek... :))
Másnap az óraátállítás miatt amúgy is keveset pihent társaság körán kelt, hogy elcsípjék a büféreggelit. Mindenki mintha magyar lett volna többször szedett, degeszre ette magát és ha ez még nem volt elég meggyőző, szendvicseket csinált! Azt hittem ez kelet-európai szokás, de úgy tűnik nem.
Délelőtt hajókirándulásra mentünk. Mivel ez nem votl túl izgalmas, így a másik kísérőnknek Luoisnak tanítottam magyar szavakat. Egész jól ment neki a végére.
Délután Christiania-ba mentünk. Ez Koppenhága egy zárt kerülete, ahol hippik élnek. Kaptunk egy helyi idegenvezetőt, aki 22 éve él itt. Jó volt végre egy olyannal beszélgetni erről a helyről aki tényleg ismeri is. Kiderült, hogy ennek a helynek van saját óvodája, lovardája és napközije is. Az egész hely koncepciója, hogy senki se birtokolja a házakat, csak ott laknak, nem fizetnek bérleti díjat se. Nincs erőszak és saját autója senkinek. A döntéseiket is közgyűléseken hozzák, nincs vezetőjük.
A házakat se lehet csak úgy megvásárolni, a kerület dönti el, hogy ki költözhet be és nem a pénz. Az idő gyorsan elment, Andreas az óráját nézegette sűrűn, úgyhogy rájöttünk, hogy késésben vagyunk. A körbejárás után sietés az vonathoz.
Szerencsénkre szép időnk volt, a nap sütött, bár a szél néha fújt. A vonaton mindenki aludt. Teljes csend volt a vagonban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.